H   A   N   N   A      M   E   N   T  







34. FEJEZET


(Szerző: Dreska Ildikó)




" Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza, de ritkán hozza helybe. El kell indulni valamerre, hogy találkozzunk velük."




Huntington Beach California - San Pedro California - Death Valley California avagy a téli szünet I. felvonása

A téli szünetről egyetlen blog bejegyzésben szándékoztam először írni, de aztán az élmények úgy magukkal ragadtak, és annyi érdekes információra találtam, hogy úgy döntöttem írok egy I. - és II. felvonást.

Kezdjük az I. felvonással. Függöny fel.

Portlandben leesett az 5 centis hó,  a szél erősen fújt, és mivel itt a télre nem igazán vannak felkészülve, így szó szerint lebénult a város. 
Sózás, hókotró autók erre ritkák (nem is tudom egyáltalán vannak-e), hólánc szintén ismeretlen.
Hatalmas dugók, autók csigamozgásban, összekoccanva, teljes káoszban.
Az iskola busz is képtelen volt a tervezett járatidők szerint vinni a diákokat a reptérre...ezért 400-500 diák taposta egymást a college halljában, és kétségbeesetten vadászták az üres fuvarokat, taxikat.
De nincs annyi taxi Portlandben amennyire szükség lett volna, így nagyon sokan lekésték a járataikat, vagy nem késték le, csak egyszerűen lebénult a légiközlekedés.

A lényeg viszont az, hogy drága lányom időben kiért a reptérre, mert egy barátjánál aludt a reptér közelében, és fel is szállt a gépe. Az már más dolog, hogy meg majdnem le is zuhant....
A gép ugyanis egy komoly légörvénybe keveredett, ami kisebb-nagyobb fennakadásokat okozott, az utasok bepánikoltak...mindenki sikított... Ő verset írt.

Végül késve, de sikerült a LAX-ban landolni, mégpedig a leszállópályán. 

Az I. felvonást, amiről itt és most mesélek Huntington Beachen töltötte, Mártiéknál.
Mínuszból - a 20 fokba, hóból - a virágzásba, napfénybe és fütyörésző madarak, mogyorót csenő mókusok világába. 

Sütöttek- főztek, társasoztak, moziztak, pihentek, fenyőt díszítettek, ajándékokat csomagoltak és kirándultak....meg mindenféle egyebet ami most nem jut eszembe...

Lefestette Murphyt. 

Murphy a kiállítás megnyitóján pózol...

Murphy ( az új festmény )

Ilyeneket is festettek...

Kis karácsony, nagy karácsony...

Sütöttek...


A karácsonyi menü egy részlete (szintén saját munkájuk)

 San Pedro - California


1846-ban amerikai csapatok szálltak partra San Pedrónál és elfoglalták a várost. 
Majd 1850-ben Kalifornia az Egyesült Államok 31. állama lett. 

A kaliforniai San Pedro Los Angeles egyik tengerparti része. Az itt élők korábban főként halászatból éltek, később a gazdagabb középosztály kedvelt övezete lett. 
Még ma is az, annak ellenére is, hogy a part menti házaknak nem jósolnak biztos jövőt.

1929-ben ugyanis a part elkezdett a tengerbe csúszni, a föld egészen az 1930-as évek közepéig mozgott, ami napi szinten is mérhető volt. A veszélyeztetett területen élőknek el kellett hagyniuk otthonaikat, szerencsére azonban a tragédiát sikerült elkerülni. Az egykori házak helye és a Point Fermin Park egy része odaveszett, a helyet pedig a mai napig sunken cityként, vagyis elsüllyedt városként emlegetik.


 A Point Fermin Lighthouse történetéről nem írok, nagyon jól összefoglalták helyettem: 






Egy érdekesség, hogy Tony Scott 68 éves korában az itteni Vincent Thomas hídról a mélybe vetette magát. Holttestét két és fél óra múlva emelték ki a vízből.








Death Valley National Park- California


A Halál völgye - vagyis a Death Valley - mintegy 14000 négyzetkilométeren fekszik Kalifornia és Nevada határán. Az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb nemzeti parkja. Ebben a forró katlanban minden a túlélésről szól.


Ez a legszárazabb és legforróbb amerikai nemzeti park. Itt található Észak-Amerika legalacsonyabb pontja, a Badwater-medence, 86 m-rel a tenger szintje alatt.
Nevét 1849-ben, a kaliforniai aranyláz idején kapta bevándorlóktól, akik eltévedtek és majdnem odavesztek a völgyben. 

A park területe egészen pontosan 13 647,63 km², tájegységei: a Saline Valley,  Panamint Valley, Death Valley és több hegylánc.


A Death Valley a Föld legforróbb területe, száraz, sivatagos, az éves csapadékmennyiség a völgyben kevesebb mint 50 mm. 
Ám, a barátságtalan időjárás ellenére sokféle állat és növény otthona a terület. 
A változatos geológiai múltjának köszönhetően különleges természeti képződményekben is páratlanul gazdag. 
Többek közt itt van a híres Zabriskie Point, a Racetrack Playa vitorlázó kövei, de találunk a parkban ércek festette sziklákat és holdbéli kanyonokat is. 



Kaliforniában, a Sierra Nevada hegységtől délkeletre fekszik, és egy kis része átnyúlik Nevada államba. 
Keleten az Amargosa, nyugaton a Panamint hegylánc fogja közre, északon a Sylvania, délen az Owlshead hegység a határa. 
Legalacsonyabb pontja Badwater (−86 m), legmagasabb pontja a 3368 m magas Teleszkóp-csúcs (Telescope Peak). 
A nemzeti parkban két nagy völgy található: a Death Valley és a Panamint Valley.

A híres 51-es körzet, és több titkos katonai bázis is található a park közelében.




A Death Valley a Föld egyik legforróbb területe. 
1913.07.10.-én 56,7 °C-ot mértek, ami azóta is rekord, és ez a Földön mért legmagasabb hőmérséklet.
A nappali átlaghőmérséklet júliusban eléri a 47 °C-ot, és nem ritkák az 50 °C fölötti értékek. 
Száraz,  sivatagos terület.

A Death Valley-t három nagy hegylánc választja el az óceántól: a Parti-hegység, Sierra Nevada, Argus és Panamint. A Mexikói-öböl felől érkező felhőknek a Sziklás-hegység állja útját. Éppen ezért ide csak igen kevés csapadék jut, ráadásul ez a kevés viszont hirtelen, nagy esők formájában hullik. 
A kopár hegyoldalak nem tudják megtartani a hirtelen lezúduló esőt, és ez komoly árvizekhez vezet. 
2004. augusztusában egy ilyen áradásban két ember életét vesztette, és a nemzeti parkot teljesen le kellett zárni. 



A szélsőséges klíma ellenére ezernél is több növényfaj honos errefelé. Ezek közül 21 (mint például a sárga panamint százszorszép vagy a kék virágú halálvölgy zsálya sehol másutt nem találni.
Ez a sokszínűség egyrészt annak köszönhető, hogy a terület egyfajta átmeneti zóna a Mojave-sivatag, Nagy-medence és Sonora-sivatag között, másrészt annak, hogy a parkban háromféle élőhely is megtalálható: a sivatagi, az erdei és az alpesi.

A szélsőséges klímában kulcskérdés, hogyan sikerül alkalmazkodni a száraz éghajlathoz. A völgyre jellemző kreozot cserje és a meszkvitófa gyökere 15 m-re is lenyúlik, hogy elérje a talajvizet.

A völgyet körülölelő hegyeken, kb. 150 m-es tengerszint feletti magasságtól  megtalálható többek közt az ezüst bokorkaktusz és a hódfarkú fügekaktusz, 1000 m felett gyakori az engelmann-sünkaktusz . 
A még magasabb hegycsúcsokon borókafélék, fenyőfélék (pld. nevadai cirbolyafenyő, simatűjű szálkásfenyő) él.
 A pozsgásokkal szemben a sós környezetet bíró picleweed  a tengerszint alatti mocsaras részeken nő.

Télen, amikor alacsonyabb a hőmérséklet és több a csapadék, a rengeteg fűféle kizöldül, és a völgy egyes részei vadvirágos mezővé változnak.




Sokféle hüllő, madár és emlős otthona a völgy. Többféle rágcsáló, földikutya, hiúz, puma, kitróka él itt. A legnagyobb őshonos emlős a kanadai vadjuh.

Viszonylag sok gyík él Death Valley-ben, kígyó kevesebb. 
Még őshonos hal is van a parkban, a Death Valley pupfish ősei évezredekkel ezelőtt úsztak a Colorado folyóból a Manly-tóba.  A legzordabb körülményekhez alkalmazkodtak, megélnek a 34-37 °C-os, tengernél hatszor sósabb, oxigénben szegény vízben.

Hanna vezet...


A Death Valley legrégebbi kőzetei 1,7-1,8 milliárd évesek. Ezek metamorf ( hő és nagy nyomás hatására átkristályosodott kőzetek) , az egykori vulkanikus hegylánc maradványai. 1,4 milliárd éve nagyobb mennyiségű  gránit nyomult  a kéregbe, majd ez(ma a Panamint-hegység) kiemelkedett, hogy közel 500 millió évig erodálódjon.

Körülbelül 1,3 milliárd éve sekély tenger borította el a területet és vastag konglomerátum, mászkő, sztromatolit rétegek halmozódtak fel. Kb. 800 millió éve a Rodinia szuperkontinens, a törésvonalai mentén elkezdett széttöredezni, a Death Valley területén egy passzív perem (egymáshoz képest nem mozgó kőzetlemezek találkozása) alakult ki.

Az ezután következő események nem teljesen tisztázottak. Ebből az időszakból egyszerre jelentkeznek trópusi meleg tengerre jellemző üledékes kőzetek és gleccserek által sodort sár és sziklatörmelékek.

A Manly-tó és a környező vízrendszer kb. 22 ezer évvel ezelőtt:

550 millió éve,  a lankás, homokos tengerpart kb. a mai Las Vegasnál lehetett. Nem voltak a parton magasabb hegyek, a folyók a növényzet hiánya miatt, a nagy mennyiségű hordalékot a tengerbe szállították.

225–65 millió évvel ezelőtt a táj drámaian megváltozott. A csendes-óceáni kéreglemez az amerikai lemez felé nyomódott,  a tengerfenék kiemelkedett, hegyek és vulkánok jöttek létre. Az intenzív vulkánkitörések hatására a tengerpart körülbelül 300 km-rel nyugatabbra került, a Death Valley pedig történetében először eltávolodott az óceántól.


65 millió éve, egy 30 millió éves nyugodt időszak is következett, a hegyeket csak az időjárás koptatta. Kb. 25 millió éve a tektonikus mozgás iránya megváltozott, a partvidéket nem összenyomta, hanem széthúzta. A mozgás a mai napig tart, ez okozza a földrengéseket az USA nyugati partvidékén.
A széthúzódás völgyeket hozott létre, ekkor kezdett kialakulni a Death Valley mai formája. A környező hegyeket az időjárás koptatta, a törmelék és a vulkanikus hamu pedig a völgyekben gyűlt össze, de a terület folyamatos süllyedése miatt ezek nem töltődtek fel teljesen. 
A Sierra Nevada gleccsereinek vize töltötte a völgyet. 
Az utolsó ilyen tavat, ami 10 000 éve a területen volt, Manly-tónak nevezik.





Az elmúlt 10 000 évben négy népcsoport is élt a Death Valley-ben. Az első emberek a nevarik i.e.7000 táján érkeztek, amikor még a Manly-tó volt a mai kopár vidék helyén és a sokkal enyhébb időjárás miatt gazdag vadászmezőt jelentett.

I.e.3000 körül a hasonló kultúrájú miszkitok jöttek a helyükre, majd 1000 év múlva a szaratogák váltották őket, akik ügyesebb vadászok és kézművesek voltak és néhány titokzatos sziklarajzot is maguk után hagytak. 
Ekkoriban már valószínűleg a mai sivatagos terület volt a tó helyén.

I.e.1000 körül a nomád timbisa törzs (régi nevük: sosón) telepedett le, akik szintén vadászattal és gyűjtögetéssel foglalkoztak. A hőség miatt éves ciklikussággal vándoroltak: télen a völgy alján a vízforrások közelében telepedtek le, majd a nyár közeledtével, ahogy a termések a hegyen egyre magasabban értek be, ők is felköltöztek a hegyek közé.

Néhány család a mai napig Furnace Creek közelében él. Nyelvükön a völgy neve Tümpisa, sziklafestéket jelent, utalva az itt található vörös agyagra. Egy másik – ma már elhagyott – falujuk a Grapevine-kanyonban volt, közel a mai Scotty’s Castle-höz. A falut Maahununak hívták, jelentése nem teljesen ismert, a hunu kanyont jelent.





Az első fehérek a kaliforniai aranyláz idején érkeztek. 
1849. októberében, egy 120 szekérből álló karaván letért az útról, hogy levágjanak egy 800 km-es kerülőt. Az első akadályoknál többségük visszafordult, de 20 szekér továbbhaladt.
Két hónapig bolyongtak hegyeken és sivatagokon át, mire Death Valley-be értek. 
A völgyön túl magasodó hegyeken szekérrel nem lehet átjutni, ezért az igavonó ökröket levágták, így élelemhez is jutottak, szekereiket pedig felhasználták tűzifának, hogy a húst megsüthessék.

Gyalogszerrel indultak tovább és végül a Walkers Passon át sikerült kijutniuk. Nem tudták, de útjuk legnehezebb része a Mojave sivatagon még hátra volt. 
Egyikőjük elmenőfélben még visszanézett és a „Goodbye, Death Valley!” (Viszlát, Halál-völgy!) szavakkal búcsúzott a völgytől. 
A név azonnal megragadt, annak ellenére, hogy a csapatból csak egy idős ember halt meg, aki már a völgybe érkezéskor is haldoklott.

William Lewis Manly, a csoport egyik tagja, könyv formájában is megjelentette kalandjuk történetét, ami nagyban hozzájárult a terület ismertségéhez. A geológusok róla nevezték el a korábban itt lévő Manly tavat.





1883-ban kezdték a szappankészítéshez szükséges bóraxot és zsírkövet bányászni. A kitermelt anyag elszállításának nehéz feladatát a „twenty mule team”-ek, vagyis a „húszöszvéres csapatok” oldották meg. Valójában 18 öszvér és két ló húzta az összesen 9 tonnás szekereket, kb. 3 km/h-s sebességgel, így az út 20 napig tartott a 265 km-re lévő Mojave vasútállomásig.
1883 és 1889 között a húszöszvéres csapatok 9000 tonna bóraxot szállítottak el a völgyből.

1890.-ben adták át az első Death Valley-be vezető vasútvonalat. A Pacific Coast Borax Company bányatársaság a csapatok romantikus történetével kezdte reklámozni a völgyben bányászott bóraxot, amit 1891.-től,  20 Mule Team Borax néven kezdtek forgalmazni. 
A reklámfogás bejött, a terméket még ma is lehet kapni.

A 19. század végén más érceket, aranyat, ezüstöt, rezet, ólmot is bányászni kezdtek, de a vasúttól való nagy távolság és a forró klíma nehezítette a kitermelést.
1903. decemberében ezüst keresése közben nagyobb mennyiségű aranyat találtak, ami egy kisebb aranylázat indított el, de kiderült, hogy kevés arany van a földben, ezért csak néhány bánya tudott nyereséges lenni.
1915. körül a völgyben időlegesen befejeződött a bányászat.

Ahogy a bányagépek egyre modernebbé váltak, az ércekben kevésbé dús területeket is érdemes lett kiaknázni. 
A bányászat nagyipari méreteket öltött, hatalmas gépekkel végeztek külszíni fejtéseket, aminek az 1976.-os nemzeti parkokról szóló kongresszusi határozat vetett véget.
Ez megtiltotta a külszíni fejtést, az új bányaengedélyek kiadását és a régieket is felülvizsgálták. 
1980.-ban újabb szigorítás lépett életbe, ami a bányák fokozatos bezárásához vezetett. Ma már csak egy földalatti nátrium-tetraborát-bánya működik, Dante’s Peak közelében.




1933.02.11.-én, Hoover elnök védett nemzeti műemlékké (National Monument) nyilvánította a Death Valley-t és környékét. 

A nemzeti műemléket 1994. október 31.-én nemzeti parkká nevezték át és egyúttal kibővítették, így a Death Valley Nemzeti Parknak a völgy már csak egy részét alkotja.



A látnivalók nagy része aszfaltúton érhető el, de összesen több mint 500 km hosszú, terepjáróval járható földútja is van, amin a legeldugottabb részek is megközelíthetők. Az autóutak mellett ezernél is több gyalogösvény  található a völgyben és környékén, de nyáron a szélsőséges melegben a gyalogtúra nem javasolt. 

A parkban az itt felsoroltak mellett még sok más látnivaló is van (Amargosa Chaos, Hell’s Gate, Mosaic Canyon, Mushroom Rock stb.), de most csak a fontosabbakról írok.





Artist’s Drive
A Művész Palettája

Különböző ásványok és ércek által színesre festett vulkanikus hamu. A kék, piros, zöld, sárga hamurétegek a sziklába vannak beágyazódva és úgy néznek ki, mintha egy hatalmas festőpalettára keverték volna ki a színeket.






Badwater
Rosszvíz

Az  USA legmélyebben fekvő pontja, 86 m-rel van a tenger szintje alatt. A tóban források törnek fel, ezért itt mindig van víz.  A tó vize háromszor sósabb a tengernél (innen a hely neve). 
Ennek ellenére több állat és növény él itt, köztük a sehol máshol elő nem forduló, mikroszkopikus méretű Badwater csiga. 

A tó mellől indul évente a világ egyik legextrémebb és legnehezebb versenye, a Badwater maraton. A futóknak 217 km-t kell megtenniük a Mount Whitney hegy lábáig. 
Út közben három hegyvonulaton kelnek át, összesen 4000 m szintemelkedéssel.

Ameddig csak ellátsz só borít mindent fokozva az amúgy is elviselhetetlen hőséget, míg a háttérben a Mount Whitney havas csúcsai jelzik, hogy csupán 150 km-rel arrébb még tombol a tél..





Dante’s Peak vagy Dante’s View
Dante-csúcs vagy -kilátó

A Badwater fölé magasodó 1700 m-es hegy csúcsa. Fantasztikus kilátás nyílik az egész völgyre, a nagyon száraz levegő miatt 50-100 kilométerre is ellátni.
A Pacific Coast Borax bányavállalat nevezte el a helyet, Dante: Isteni színjátéka után, mert olyan a kilátás, mintha a mennyből néznénk a purgatóriumot.





Devil’s Cornfield
Az ördög kukoricása

Egy különleges örökzöld növényből álló mező. 
A növényt angolul arrow weednek (lat: Pluchea sericea) nevezik, de a névhasonlóság ellenére nem egyezik meg a magyarul nyílfűnek nevezett növénnyel.
Az arrow weed kb. 1,5–2 m magas, egymástól 2–3 m-re lévő bokorszerű csomókban nő. Érdekessége, hogy a sós földben gyökerező növények kicsit kiemelkednek a földből, mintha egy kis só- vagy földoszlopon állnának. 
Nevét onnan kapta, hogy az őslakosok nyílvesszőt készítenek belőle.




Devil’s Golf Course
Az Ördög Golfpályája

A Death Valley talán legérdekesebb képződménye. 
Sziklakeménységű, sókristályokból álló, csipkésen töredezett felszínű mező, milliónyi egymásba kapcsolódó, szabálytalan, 10–50 cm átmérőjű mélyedésekkel. A sok egymásba érő lyuk miatt néhol inkább göröngyös talajnak tűnik. Közelről nézve láthatóvá válnak a mélyedésekben megbúvó apró sókristály barlangok, amikből a mező felépül. Nevét onnan kapta, hogy ezen a talajon csak az ördög tud golfozni.





















A Zabriskie Pointot Christian Brevoort Zabriskie-ről, a Pacific Coast Borax bányatársaság igazgatójáról nevezték el. 
A furcsa alakú sziklát az eső formálta bordázottra. A szikla anyaga iszapkő, ami szárazon nagyon kemény, ezért a növények nem tudnak gyökeret ereszteni rajta, ha azonban víz éri, felpuhul. 
A Death Valley-ben ritkán esik, de akkor hirtelen, nagy mennyiségben.
Mivel az iszapkövön nincs növény, nincs ami megtartaná a vizet, így az eső rögtön le is folyik a szikla oldalán kis csatornákat vágva a felpuhult kőzetbe. 
Évezredek alatt a kis csatornák kimélyültek, amíg el nem érték a mai bordázott formát.
Ez a hely is napkeltekor és napnyugtakor a legszebb, amikor a szikla alakját kihangsúlyozzák a sötét árnyékok. 
Zabriskie Point (1970) címmel forgatta Michelangelo Antonioni híressé vált filmjét a hippi életről és a 60-as évek amerikai ellenkultúrájáról.



20 Mule Team Canyon

A canyont a neve ellenére, a híres szállítócsapat sosem használta, de tiszteletükre nevezték el így a kanyont. 
Szűk, kanyargós földút vezet keresztül az 5 km hosszú szurdokon. A táj holdbéli, szinte egyáltalán nincs növényzet. Még ma is megtalálhatók a hajdan fúrt vájatok, amikben a bányászok bóraxot kerestek. Omlásveszély miatt tilos bemenni.




Ubehebe-kráter
 „Nagy kosár a sziklában”

A vulkanikus tevékenység bizonyítéka. 3-5000 évvel ezelőtt keletkezett, amikor még a Manly-tó vize borította a tájat. Amikor egy víz alatti kitöréskor a láva a vízzel érintkezett, hirtelen nagy mennyiségű gőz fejlődött, ami robbanást idézett elő és ennek eredményeként alakult ki a 200 m mély kráter.
A hely ma már teljesen inaktív, biztonsággal látogatható. Az Ubehebétől nem messze nyugatra egy másik, kisebb kráter van, a Little Hebe .





Scotty’s Castle

A völgy északi részén, a Grapevine-kanyonban fekvő spanyol villa. 
Scotty, azaz Walter Scott aranybányász és szélhámos, több üzletembert is megkörnyékezett, hogy fektessenek be nem létező bányájába. 
Albert Johnson chicagói milliomos belement az üzletbe, de miután nem jött a várt nyereség, személyesen ment a völgybe. 
Az asztmás Johnson állapota a völgy száraz, meleg klímájában meglepően gyorsan javulni kezdett, és felesége rábeszélte, hogy építsenek ott egy luxusvillát. 
Az 1922-ben kezdődött építkezés kétmillió dollárt emésztett fel. 
Közben Scotty elterjesztette a pletykát, hogy a házat a bányászott aranyból építette, és ezt bölcsen Johnson is megerősítette. 
Az épület pompája és a hozzá tartozó történet sok ezer embert vonzott, a magánvillából prosperáló vendégház lett. 
Johnson a luxusvillát a Gospel Foundationre hagyta, amitől a nemzeti park 1970.-ben, 850 000 dolláért vásárolta meg.




Racetrack Playa
Versenypálya-síkság

Egy időszakos tó medre a Panamint-hegység északi részén, a rejtélyesen mozgó köveiről híres. 
A terület teljesen sík és vízszintes, a 4,5 km-re lévő két vége között csak 4 cm(!) a magasságkülönbség. 
Az év nagy részén száraz, néhány cm-es darabokra töredezett agyagréteg borítja, növényzete nincs. 
A ritka, nagy esőzésekkor a közeli hegyoldalakról leömlő víz rövid ideig megmaradó, sekély tavat alakít ki. 
Itt találhatóak az akár több mázsás súlyt is elérő vándorló vagy vitorlázó kövek, amelyek több száz méteres csíkokat húzva maguk után változtatják helyüket a síkságon, mozgás közben azonban még senki nem látta őket. 
1948.-ban kezdték komolyan kutatni a köveket, illetve mozgásukat. 
Az akkori elmélet szerint az erős szél és a puha, sáros talaj elegendő a kövek mozgásban tartásához, de ezt az elképzelést megcáfolták.
Az 1970-es években a jég szerepét vetették fel a jelenség hátterében, bizonyítani azonban nem sikerült az elméletet.
A 2000-es évek elején Ralph Lorenz, a Johns Hopkins Egyetem bolygókutatója kezdett foglalkozni a problémával, s egy kísérlettel igazolta, hogy a jégbe fagyott kövek olvadáskor könnyen, kisebb szél hatására is elmozdulnak a homokon addigi helyükről, így hagyva maguk után a nyomot.
















Homokdűnék a völgy csak egy részén vannak, bár a sivatagi éghajlat miatt sokan gondolják, hogy az egész völgy ilyen. 
A legmagasabb dűnék kb. 30 m magasak, de a nagyok mellett sok kisebb is van. 
Napkeltekor vagy napnyugtakor a legszebbek, amikor az árnyékok kihangsúlyozzák a formákat és a távolban lévő kopár hegyek lélegzetelállító hátteret adnak a homokdűnéknek.

A nemzeti park északi részén még két kisebb kiterjedésű dűnecsoport, az Eureka Dunes található. Ezek magasabbak, akár 200 méteresek is lehetnek, de nehezebben is megközelíthetőek, ide csak földút vezet.







Golden Canyon
Aranykanyon

Délutánonként a kanyonba besüt a lemenő nap és a sziklafalak ilyenkor vörös és arany színben úsznak. 
Itt forgatták a Csillagok háborújának egyik jelenetét, amiben a jawák elfogják R2-D2-t.



















Az I. felvonás vége számunkra nem éppen vidám... a II. felvonás egy teljesen más helyszínen folytatódik...ahol az "élmények" kb. 8 órányira lévő repülőútra, egy kórházban kezdődtek...nagybetegen.

...és ezek számomra mindig a legnezebb pillanatok...leírhatatlanul nehezek.

Holnap már december 31.-e... 
....a 2016-os év vége...

... majd göngyölt virslit eszünk, majonézes kukoricával, és Dana csinált Tiramisut is.
Megnézek egy filmet, olvasok, majd amikor éjfélt üt az óra megint bőgök egy sort a Himnusz előtt.
Elmormolok egy imát a 2017-es évért, értünk, értük, és mindenkiért.

Közben a nagyobbik lányom a világ túlvégén beteg....információk csurrannak-csöppennek, morzsálódnak csak róla...
...átmegyek orvosba, bújom a szakkönyveket, diagnosztizálok, gyógymódokat keresek....és aggódom...úgy igazán anyásan.

Jó lenne ott lenni, ápolni, fogni a kezét, átölelni.
Odafutni a világ végére és együtt, egészségesen átlépni a 2017-es évbe.

Gondviselés! Legyél vele!
Fogd a kezét! Helyettem is!

Amen








2 megjegyzés:

  1. Kedves Ildikó!
    Évek óta olvasom a blogodat és csodálom a lányodat.Sokat mesélek róla az én gyerekeimnek,akik szintén nem Magyarországon szeretnének majd egyetemre járni(még csak 10 és 13 évesek).
    Sosem írtam még Neked,de most meg kell kérdeznem,hogy hogy van Hanna?Ugye meggyógyult?
    Üdvözletem és minden jót küldök!
    P.Anita

    VálaszTörlés
  2. Kedves Anita!

    Köszönöm szépen a kedves szavakat.
    Kívánom, hogy a gyermekeid - még ha fiatalok is, és az egyetemig sokat formálódnak - érjék el az álmaikat ott, ahol majd akkor éppen szeretnék!
    Nekünk szülőknek, tényleg az a feladatunk, hogy próbáljunk minél több lehetőséget megmutatni, hagyjuk hogy ezeket a lehetőségeket kipróbálják, és mi pedig legyünk nagyon erősek, hogy az egészet kibírjuk :)

    Köszönöm, Hanna gyógyulgat, reméljük mindenféle szövődmény nélkül teljesen rendbe is fog jönni. A következő fejezetben tervezem leírni, hogy pontosan mi is történt...

    Köszönöm szépen, hogy olvasod a blogot = bízom benne, hogy sok hasznos információt ad nektek a jövőre nézve.

    Szép estét: Dreska Ildikó

    VálaszTörlés