H A N N A       M E N T


27. Fejezet


(Szerző: Dreska Ildikó)


"Mindennek eljön az ideje. Csak haladjunk tovább a magunk által kijelölt úton, és mindent el fogunk érni."

Tartalom: 
A negyedik szemeszter végén, MeseErdő Portland mellett, Közel egy évig tartó biztosítós mizéria teljes története(avagy ami itt megy, az brutális), Lent az óceán partján, Civilizációs zsemlemorzsák, Sulis pillanatok


A negyedik szemeszter végén...

nem régen indult neki az egyetemi éveknek, most pedig már hivatalosan is vége a II. évnek, a negyedik szemeszternek....vagyis túl van a felén.

A záróvizsgákat is sikeresen megcsinálta, és ha minden igaz, akkor ezt az évet is kitűnővel fogja zárni (mindenből "A" érdemjeggyel). /de ez kicsit később lesz megerősítve.

Ez a tanév rendkívül eseménydús, tartalmas és pozitív volt minden szempontból. Azt hiszem olyannyira, hogy nagyon nehezére is esik majd kizökkenni mindenből...majd pedig a nyári szünet végén belecsöppenni egy megint újba. Mert, hogy rengeteg minden változik körülötte a jövő tanévben, az egészen biztos.

Azt gondolom fontos, szükséges valamilyen szinten és téren az állandóság. Kell egy biztonság érzet, kellenek körénk az állandó dolgok, tárgyak, emberek. Ez egyfajta nyugalmat, belső erőt és támaszt ad. Ennek a hiánya, a folyamatos változás elbizonytalaníthat, és fárasztó. 
Az ember sosem tudja elengedni magát idegenben....mert bár izgalmasak a változások, de egy idő után jó belesüppedni mégis az állandóba.

Nagy nehezen megszokod a helyeket, magadénak érzed a tárgyakat, megtalálod a számodra fontos személyeket.
Jó a világ másik végén - a család totális hiányában- tartozni valakihez, valakikhez. 

De, hogy az élet ne legyen annyira egyszerű, az emberek jönnek-mennek, egy szép napon bepakolnak a bőröndjükbe és búcsút intenek. ...átköltöznek a világ egy másik szegletébe.

Mint a visszatartott lélegzet, úgy tapadnak meg az emlékek, történések és emberek egy hófehérre meszelt űrben. Mindenki otthagy valamit, és mindenki elvisz valamit.
Újra és újra felépül, megépül, hozzáadódik, majd elvész.

Mennyire nehéz lehet így egyáltalán bárhol berendezkedni. Főleg amikor mi sem vagyunk állandók. Telik-múlik az idő. Egy szép napon pedig mi is becsomagolunk. Egészen pontosan: két év múlva...

Egy napon nem lesz más dolog, mint összeszorult gyomorral, izgatottan, bizakodva felszállni egy repülőgépre, hogy az tovább vigyen majd egy újabb állomás felé, a KITUDJAHOL-ba.


MeseErdő, Portland mellett
























































A közel egy évig tartó biztosítós mizéria teljes története..

(avagy: ami itt megy, az brutális)



A történet ITT! a 18. fejezetben kezdődött. 
Akkor azt írtam, hogy valamikor 2016. januárban számolok be arról, hogy tulajdonképpen mi zajlott, ekkor még magam sem gondoltam, hogy most 2016. májusban zárul le (remélhetőleg végérvényesen az ügy).

Akkor is, és most is azt mondom, hogy brutális, zavaros, nyomon követhetetlen az egész eü. rendszer Amerikában, és tényleg tegyük össze a kezünket, hogy Magyarországon csak ennyire szar, és csak ennyire bonyolult...


Múlt év augusztusában, a nyár egy rövidke részét Californiában töltötte, Mártiéknál. A szeme az óceán partjára tett kirándulás után gyulladt be, nagyon csúnyán.
Először egyértelműen kötőhártya gyulladásra gyanakodtunk, ahogyan az első kórház orvosa is. Azonban a szemcsepp semmit sem használt, az állapota csak romlott, és egy vaskos hártya is keletkezett a lencsén, ami a pupilla előtt néhány milliméterrel feküdt.

Az útra, a világ talán legnagyobb biztosítójánál kötöttünk utas biztosítást. A honlapjukon csupa szép és jó referencia, díj és mutatószám sorakozik, elmondják azt is, hogy 45 országban van irodájuk. A biztosítást még Magyarországon, a magyar képviseletükön keresztül kötöttük meg, így intézkedni is itt kellett.
Hanna amerikai telefonkártyája nem alkalmas arra, hogy az államokon kívül bármit is kezdeni lehessen vele, ezért chaten írta meg a történéseket, én pedig telefonon tartottam a kapcsolatot a biztosítóval, majd írtam a lányomnak az instrukciókat. Ez általában késő éjjel vagy hajnali időpontokban történt (a magyar idő szerint), mivel az USA-ban meg akkor volt nappali időszak.

A biztosító ügyfélszolgálata azt mondta, hogy keresse fel a legközelebbi kórházat, de ez emergency lehet és nem szakorvos. Szakorvoshoz csak akkor mehet, ha erről dönt a kórház ügyeletes orvosa. 
Szakorvoshoz csak előzetes bejelentkezés után lehet menni, a várólista ki tudja mennyi....akár csak itthon. 
A helyi amerikai kórház ügyeletes orvosa mért vérnyomást, magasságot, súlyt és még kórházi karszalaggal is ellátták a gyerekem csuklóját, a szemére, meg mindenféle műszer nélkül egyetlen pillantást vetett, és megállapította, hogy ez kötőhártya gyulladás.
Felírt egy szemcseppet.

Ilyenkor nulla információja van a kuncsaftnak arról, hogy mennyit fognak kiszámlázni (még kb.-ra sem) , mivel ezt a műveletet a kórháztól független külső részleg végzi. Minden szabad áras.

A helyzet ahogy írtam, csak rosszabbodott, főleg hogy ez a hártya egyre vastagodott és nőtt. 
A tünetek alapján - amikor anya átmegy orvosba - kúszóhártyát diagnosztizáltam. 
Ahogy látható lesz, nulla orvoslási tapasztalat nélkül volt ez a véleményem. Egyébként a harmadik - aki már szemész szakorvos volt- pontosan ezt a diagnózist állította fel. Neki lett igaza. (meg nekem) 

"A kúszóhártya, más néven pterygium nem más, mint egy megvastagodott, heges kötőhártya részlet. Ez a darab kötőhártya a szaruhártyára kúszik, folyamatosan terjed. Általában az orr felőli részen jelentkezik, így a betegek ott tapasztalják először, hogy nem látnak rendesen, majd egyre nagyobb terület válik érintetté.

Kúszóhártya ( a fotó nem Hanna szeméről készült)
Kiket érinthet a betegség?

A kúszóhályog főleg a meleg éghajlaton élőkön figyelhető meg, aminek az az oka, hogy a szárazság és a fokozott napsütés eredményeképpen alakul ki. Fokozza a kellemetlenséget, hogy bizonyos esetekben ez a kötőhártya kettőzet begyulladhat. Ez tipikus gyulladásos tünetekkel jár, a szem kifejezetten pirossá, könnyezővé válik, viszkethet, szúrhat, éghet.

A műtét a megoldás

A kúszóhályog rendszerint csak egyféleképpen gyógyítható, mégpedig műtéttel. A műtét során a heges kötőhártyát finoman leválasztják a szaruhártyáról. Ezt követően a látás teljesen helyreállhat. Fontos azonban tudni, hogy a műtét nem sétagalopp, ugyanis a beavatkozást követő napokban a sebgyógyulás számos kellemetlenséggel járhat. "
...A biztosítót újra hívtam- mivel nekik minden egyes lépésről tudomást kell szerezniük az utazás közben szerzett betegséggel kapcsolatban-, hogy a helyzet nem javul, mi a köv. lépés.
Az első és most a második esetben is óriási bizonytalanságot éreztem a call centeres munkatárs hangjából. Elvileg az Ő feladatuk lett volna a legközelebbi kórház elérhetőségét megadni, kapcsolatba lépni az orvossal... közben azt sem tudták pontosan megmondani -csak vélhetően-, hogy a biztosító téríti-e majd az orvosi költségeket. Nagy élmény ilyet hallani amúgy is kétségbeesett helyzetben.
A lányom nem akart visszamenni az első kórházba, nem látta értelmét annak, hogy még egyszer egy szaknulla doki kezeibe kerüljön, így elmentek egy második kórházba.
A második kórházban az orvos türelemre intette, és szintén ránézéses vizsgálattal megerősítette az első orvos diagnózisát. Kötőhártya gyulladás. 
Hanna hiába mondta  neki, hogy Ő - az internetről nyert infók alapján mire gyanakszik-, a dokinak vélhetően fogalma sem volt arról, hogy mi az a kúszóhártya. Azt sem találta fontosnak, hogy a lányomat megnézze egy szakorvos. A biztosító pedig továbbra sem engedélyezte, hogy pld. maszek alapon elmenjen Hanna egy szemészhez.
A helyzet még súlyosabbá vált, így azt a döntést hoztuk, hogy ezt már nem lehet halogatni, nem játék, fel kell keresni egy szakorvost - ha fizet a biztosító, ha nem- . 
Ekkor már ráadásul el kellett hagynia Californiát, és ment Portlandba, mert kezdődött az iskola.
Ott ment el egy helyi specialistához, aki megállapította, hogy kúszó hártya van a szemén, ami valószínűleg a californiai meleg, az óceán partján a nagy szél, és a szél által hordott homokszemek miatt alakult ki, annak ellenére, hogy végig napszemüveget hordott. (mert az ott alapból elengedhetetlen). 
Felírt egy szemcseppet, amitől 2 nap alatt tünet mentes lett. 
Felhívtam a biztosítót, és közöltem velük, hogy a lányom elment egy szakorvoshoz, aki megállapította, sőt le is írta az orvosi jelentésbe, hogy egészen eddig félrekezelték.
Sajnos ez a betegség maradandó, ahogy fent bemásoltam, csak műtéti úton gyógyítható, és bármikor kiújulhat. 
Ami a történet szépsége, hogy a legutolsónak felkeresett szakorvosnál volt árlista, a lányom tudta mire számíthat. Helyben kellett rendezni a számlát (még úgy is, hogy biztosítása volt)és a költségek a töredékét képezték az első és második Californiai kórház által kiállított számlák összegének. Ha a biztosító engedélyezi, hogy első körben szakorvoshoz menjen, minimális összeggel megúszták volna az egész történetet.

A lényeg azonban most jön! Telt-múlt az idő és megérkeztek a számlák. 
Az I. kórház által felírt szemcsepp ára: 29,99 USD akkori árfolyam alapján kb.= 8.997 HUF
I. kórház által kiállított számla (öt perces-ránézéses-műszer nélküli vizsgálat, nem szakorvos által) 746,25 USD, akkori árfolyam alapján kb. = 223.875 HUF.
II. kórház által kiállított számla ( két perces-ránézéses-műszer nélküli vizsgálat, nem szakorvos által) 367 USD, akkori árfolyam alapján kb.= 110.100 HUF
III. szakorvosi vizsgálat Portlandban, ahol megtörtént a helyes diagnózis felállítása: 20 USD !!!! akkori árfolyam alapján kb. 6000 HUF + szemcsepp 15 USD=4500 HUF. Vagyis a biztosító 10.500 HUF-ból megúszta volna a történetet, ha ésszerűen jár el.
Levelezési+telefon költségek: 4000 HUF
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mindösszesen: 1191,57 USD = 357.471 HUF

...A biztosítónak rendben megküldtünk minden iratot, számlát, azonban Ők csak az eredeti számlák birtokában voltak hajlandóak megkezdeni az intézkedést.
Postán nem mertük feladni őket, mert semmi garancia arra, hogy oda is érnek. Hanna decemberben hozta haza mindet és azonnal benyújtottuk a saját kárigényünket (ami a mi általunk rendezett költségekre vonatkozott).
Az I. és II. kórház számláját megkapta a biztosító is.
Az I. kórház számlája kiegyenlítésének története: 
Normális esetben ez úgy zajlik az én eddigi ismereteim alapján, hogy a rendezés történhet utalással vagy bankkártyával. 
Amerikában nem! A kórház nem volt hajlandó megadni a biztosítónak a bankszámla számát, a bankkártyás fizetés pedig ugyancsak meghiúsult, mivel nem lehetett fizetni a kórház felületén olyan bankkártyával amit Magyarországon állítottak ki (még akkor sem ha dombornyomott MasterCard vagy VISA)!!! Így elképesztő sok telefonálás, levelezés után a kórház szerződést kötött egy külső - behajtó céggel - akiken keresztül már le lehetett bonyolítani a tranzakciót. 
Ám ez nem ment ennyire egyszerűen, mert mintha Amerikában minden héten új ügyintézőt foglalkoztatnának az addig lebeszélt, lelevelezett információk, megállapodások heti szinten vesztek el az éterben, és a lányomat folyamatosan, megállás nélkül különféle behajtó cégek zaklatták az ügyben. 
Egy csomóban volt végig a gyomrunk a fenyegető leveleik miatt....fel voltunk készülve arra, hogy itt brutális késedelmi kamatokat számláznak ránk....
Végül az I. kórház számlájának kiegyenlítése a biztosító részéről: 2016. április közepén megtörtént! (2015. augusztusban lett beteg a lányom)
Egyébként a biztosító végig nagyon rafkós volt, aki hagyja magát, vagy nem járatos szakmai berkekben azt simán megvezetik. Minden költséget a lányomra akartak első körben terhelni, és azt ígérték majd utána az egészet visszatérítik DE! csakis HUF -ban. 
Akkor elővettem a teljes biztosítási szabályzatot, végig olvastam az egészet, tekintettel az apró betűs részekre is. ...és szolidan elbújtatva találtam egy paragrafust, amibe kapaszkodva azonnal visszadobtam a labdát a biztosítónak. Nem tudtak mit tenni, ezek után esélyük sem volt velünk fizettetni a kórházi számlákat.

A III. szakorvos számlája és járulékos költségek kiegyenlítésének története: 
A kárszakértőnek 30 napja lett volna arra, hogy pontot tesz az ügy végére, és a bankszámlánkon landol az a költség amit ott helyben a III. doki esetén fizetni kellett. Ráadásul igazság szerint erre nem volt szükség, mert én időközben - mert erre is lehetőséget ad a szerződés egy pontja - amolyan "Előjóváhagyást" kértem az ügyben. Vagyis a kárszakértő a benyújtott - igaz csak szkennelt - iratok alapján előre jóváhagyta a kár kifizetését, mindent rendben talált. 
Tehát a biztosító akár azonnal - az eredeti iratok megérkezését követően- utalhatta volna a várt összeget....De ők kb. a harmadik felszólító levelem  és jó pár nappal a 30 nap üi-i idő után voltak hajlandóak landoltatni. Ami megint csak felkorbácsolta a türelmi rendszeremet.
Ráadásul a biztosító csak HUF-ban fizet, ami árfolyam veszteséget von maga után. 
A II. kórház számlája kiegyenlítésének története:
Ilyen nincs, de mégis van...! 
Itt is az a helyzet állt elő, hogy nem adták meg a biztosítónak a bankszámla számukat, ahova utalni lehetett volna. Az online bankkártyás felületükön nem működött a Magyarországon kiállított dombornyomott VISA, MasterCard bankkártya.
A biztosító közel egy éven keresztül, két-három naponta, faxon és telefonon kereste őket, hogy lerendezhessék az ügyet.
A lányom ajánlott, tértivevényes formában és telefonon is (rögzített hívás) közölte , hogy van biztosítója, velük vegyék fel a kapcsolatot. Ennek ellenére folyamatosan érkeztek a college-ba a felszólító és fenyegető levelek. Amiből az jött le, hogy nekik tudomásuk sincs arról, hogy a biztosító felé kellene reklamálni. 
Totális meg nem értettségbe, agyalágyultságba ment át az egész ügy, minden infó amint rábólintottak, máris elszállt az éterben. Itt nem heti szinten, hanem napi szinten cserélték bizonyára ügyintézőket, a felső vezetőket, a direktorokat. Ekkora idétlen, idióta társasággal életemben nem hozott össze a sors.
Ígéretet tettek a biztosítónak, hogy Ők is leszerződnek egy behajtó céggel, akiken keresztül tudják rendezni a tartozást. Ez meg is történt, de a behajtó cég már elvesztette a fonalat, semmire nem reagált, csak küldte brutális mennyiségben a felszólítókat a lányom iskolájába.
Aztán leszerződtek még egy behajtó céggel, így már két külsős cég+a kórház bombázott minket, kihagyva mindenből a biztosítót és annak kérését.
A helyzet olyannyira tarthatatlanná vált, hogy lépnem kellett. 
Felháborított az, hogy az a biztosító aki 45 országban toppon van, az miért nem tud megoldani akár az amerikai fiókja révén egy ilyen pitiáner ügyet? Miért nem veszi fel az ügyvédjük a kórházzal vagy behajtó cégekkel a kapcsolatot? 
Ezért írtam egy határozott levelet a biztosító igazgatójának, azzal, hogy két hetet vagyunk hajlandók várni az ügy teljes lezárásáig. Amennyiben ez alatt nem történik semmi, úgy panaszt teszek a nemzetközi központjukban arra hivatkozva, hogy alkalmatlanok a magyarországi fiók működtetésére ezért és ezért...., valamint a felügyeleti szervüknél a Magyar Nemzeti Banknál a teljes ügy kivizsgálását kérem.
Két nap múlva megérkezett a biztosító igazgatójának -nemistudomhogykérjünkelnézést- levele, amelyben leírja, hogy kézbe vette az ügyet, mindent tüzetesen átvizsgált, és azt tudja felajánlani nekünk, hogy elutalják USD-ben a lányom számlájára a II. kórháznak járó összeget, a lányom pedig az amerikában kiállított bankkártyájával a kórház online felületén rendezni tudja a tartozást.
Ilyen pofon egyszerű és gyors megoldásért könyörögtem az elejétől fogva, de erre eddig nem voltak rávehetők. Most pedig azonnal.
A történet vége azt, hogy a biztosító végre! utalt a lányomnak 367 USD-t (nem HUF-ban!), így Ő a kórház felületén rendezte a tartozást.
Megállapítás:
- A biztosítóra számítani vészhelyzetben nem lehet, az ember totálisan magára és a saját nyomorára marad.
- Piszkosul rafkósak, mindent elkövetnek a megvezetés érdekében és én a végén már tudtam, hogy egyértelműen arra várnak, hogy a kórház bedobja a törölközőt és egy idő után leszálljon rólunk. (mert elvileg sok esetben Amerikában ez történik...gondolom a biztosítónak gyakorlata van ebben...).
- Logikátlanok, hiszen ahogy fent látszik, minimális összeggel megúszhatták volna az ügyet, a lányom meg minimális szenvedéssel és rohangálással.
- Amerikában életveszélyes betegnek lenni. Nincs árlista, nem tudsz mivel kalkulálni. Egyszer csak jön a számla bődületes összegekkel...Minden szabadáras, gátlástalan lehúzás történik.
- Már nem először bizonyosodott be - a blogban olvashatjátok, hogy volt már erre eset - az ügyintézésnek nincs tartása, itt semmi sem biztos, semmi nincs lefixálva, még ott is váratlanra számíthatsz amit atombiztosnak véltél. Rendkívül oda kell figyelni, átolvasni, átnézni, átszámolni és valóban igaz, hogy a szó elszáll, az írás marad! 
Nekem ez már szórakozott, vicc, gyerekes kategória, nagyon nem szeretem a pontatlanságot, és szertelenséget. Nyilván nem minden folyamatra lehet ezt a negatívumot ráhúzni, de az eü. terén már többször megtapasztaltuk ezt. Ott helytálló. 
Ezért van az, ha már tüsszent a lányom, egy csomóban van a gyomrom...még akkor is ha csak annyi szükségeltetik, hogy elmenjen az iskola orvoshoz egy orrcseppért.
Egyszerűen azért, mert még biztosítotti státuszban is bizonytalan a végkifejlet.
Nyilván ezt a fajta szembetegséget itthon sem tudja valószínűleg diagnosztizálni egy általános orvos, tehát ettől nem szarabb Amerika, DE nálunk úgy gondolom fényévekkel átláthatóbb, intézhetőbb, egyértelműbb minden. 
...És a "szarhoz" itthon fényévekkel kedvezőbb áron jutok hozzá! ... a nem szarhoz meg még inkább...


Lent, az óceán partján












Civilizációs zsemlemorzsák

Portland és környéke









The Hanna team











































































Sulis pillanatok













A tanévnek vége, elkezdődött a nyári szünet!

Folytatás következik:

PORTLAND-LONG BEACH CALIFORNIA-COSTA RICA-LONG BEACH CALIFORNIA-SZÉKESFEHÉRVÁR -DEBRECEN-SZÉKESFEHÉRVÁR-HOHE TAUERN NATIONAL PARK AUSZTRIA-SZÉKESFEHÉRVÁR-LONG BEACH CALIFORNIA-PORTLAND

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése