 H A N N A M E N T
43. FEJEZET
Szerző: Dreska Ildikó
"...A tenger végtelen szabadságával szemben nem az a lényeg, hogy hajód legyen, hanem hogy legyen hová menned, legyen egy álom, egy kikötő, amiért érdemes átkelned azon a rengeteg vízen."  |
| Portland (Oregon) |
Tartalom:
Alapképzés utáni tanulmányok (master, PhD.), Annyit érsz ahány nyelvet beszélsz, Tadzsikisztáni zeneelemzés-hindusztáni éneklés-iráni zeneelméletből szakdolgozat-szitár koncert, Hol vár az új OTTHON?
Alapképzés utáni tanulmányok
( master, PhD.)
BA (Bachelor of Arts) és a BS (Bachelor of Science) az alapképzés megfelelője. Az Egyesült Államokban egy ilyen képzés 4 évig tart.
VAGY
az 5-7 évig tartó PhD. képzésre.
Amerikában nagyon népszerű a mester és PhD összevont variációja, amelyet alapszakos diplomával meg lehet kezdeni.
Előzmények:
Nem igazán volt semmilyen irány/útmutatás, ezért a továbbtanulás következő lépcsőfokát egyedül kellett és kell megugrania.
Még múlt nyáron -én lelkes anya-, felregisztráltam egy csomó külföldi ösztöndíjas csoportba, gondoltam amit ott látok, hallok azt összegyűjtögetem, próbálok egy kis kutató munkával hozzájárulni a leányzóm elhavazott egyetemi éveihez.
Ez azt jelentette, hogy aminek a címében az Ő szakjának megfelelő kiírás volt, azt félretettem, ...de nem vizsgálgattam bővebben a témát.
Utólag rá kellett jönnöm, hogy teljesen felesleges volt, és nem is lehet ilyen formán ösztöndíjakat nézegetni.
Egymás után szórta ki őket, mert:
-az ösztöndíjak háromnegyed része afrikai, ázsiai, dél-amerikai, arab diákoknak szól.
-az ösztöndíjak háromnegyed része, csak részleges ösztöndíj (általában megélhetést nem támogat, csak a tandíjat, vagy csak a tandíj egy részét).
-az ösztöndíjak közül nagyon-nagyon kevés célozza meg a kémiát.
-az ösztöndíjak közül "ritka mint a fehér holló" - a kémián belül arra a szakterületre szóló -, ami az én lányomat konkrétan érdekli.
Levont következtetés=a kutató munkám teljes mértékben haszontalan volt.
Rossz irányból történt a megközelítés!
Előzményeket követő előzmények
Hanna a következő keresési módszert alkalmazta: tipikusan a szakjára szűrt, azaz megnézte a legjobb 30 egyetemet, ami vegyészmérnöki-vegyész mester és/vagy PhD. végzettséget adó képzés nyújt.
A nyár nagy részét azzal töltötte, hogy végigbugázta a kiválasztott egyetemek honlapját, átvizsgálta az Ő érdeklődési területének megfelelő szakokat.
Ha sikerült ilyet találni, akkor a következő szűrést a kutatási témák adták.
Azaz van-e olyan kutatási téma ami Őt érdekli?.
Ha valami nem volt egészen világos, akkor emailben felvette a kapcsolatot a kutatást vezető professzorral.
Ha minden stimmelni látszott, akkor megnézte a jelentkezés feltételeit, és hogy a továbbtanulás milyen ösztöndíjjal jár/járhat.
Ha ezzel is rendben volt, akkor egyesével írt az összes célegyetemnek, hogy elintézze a felvételi díj elengedését, és a GRE vizsga másolatban való elküldésének lehetőségét (mivel a felvételi díj és a GRE vizsga elküldési díja együtt nagyjából 200-250 USD-tól indul/egyetem!
Van ahol elengedték, van ahol nem, és van ahol - nyár óta - nem válaszoltak még.
Így maradtak a tarsolyban azon egyetemek ahova díjmentesen tud jelentkezni és minden előzetes tervbe beleillenek.
Célországok
Mivel egy Amerikában tanuló nemzetközi diáknak egyértelműen Amerika tűnik a legrugalmasabbnak, és legbefogadóbbnak, ezért természetesen elsődleges cél az USA.
Aztán -és ezt előtte nem is gondoltam volna-, bizony a világ rendkívül színvonalas kémiás képzései Szaúd Arábiában (KAUST) és az Egyesült Arab Emirátusokban (KUSTAR) vannak (ennek ellenére egyikbe sem szeretném igazán ha menne, de ha minden kötél szakad... lehet, hogy fog ).
...és a tavaszi szemeszterben kell majd jelentkezni Ausztráliába, ami egyenlőre szintén benne van a pakliban, de ha összejön Amerika, akkor ide már nem fog pályázni.
...és Európa?
...egészen a nyár elejéig szinte csak Európa volt a cél (Svédország, Dánia, Finnország, Norvégia, Hollandia, esetleg Németország). De több, nyomós ok miatt is elvetette ezt a lehetőséget, annak ellenére, hogy igazán jó lenne egy kicsit közelebb létezni egymáshoz.
Nem szeretnék nagyon belemenni ebbe a témába (bár úgyis bele fogok), de általánosságban elmondható, hogy Európában nem annyira egyértelmű, rugalmas, és együttműködő a rendszer.
A legelső feladat a tárgyak honosítása lett volna az adott országban, ami külön macera, és még több idő.
Felhívták a figyelmünket arra, hogy az első számú célországban: Svédországban az ügyintézést nem sietik el, annak hossza akár egy év is lehet!
Természetesen ezen országokban is van az egyetemekre - szép kis - felvételi díj, amit mindegyik elkért volna annak ellenére, hogy egyik sem tudta megmondani, hogy náluk lehet-e vegyészmérnök mesterképzést végezni vegyész alapdiplomával és azon extra kurzusokkal amiket kint Amerikában azért csinálnak meg a diákok, hogy majdan mérnöki tanulmányokat folytathassanak.
Általában már ennél a kérdésnél elakadtunk, ami nagyjából az alapja lett volna az egésznek. Mert ha adott egyetem ezt nem tolerálja, vagy kurzus pótlást kíván a tanulmányok megkezdése előtt, akkor neki sem állunk a mutatványnak.
Tehát azon a néhány helyen, amibe energiát fektetett Hanna az a válasz érkezett, hogy fizesse be a jelentkezési díjat, aztán majd elbírálják. Egyszer.
A másik nyomós ok az Európai továbbtanulás ellen pedig az, hogy itt nincsenek mesterrel egybe kötött PhD. képzések, ami viszont óriási nagy előnye Amerikának.
...És mivel ezen összevont képzések általában teljes ösztöndíjjal járnak (ami egészség biztosítást, tandíjat, étkezést, szállást, utazást, zsebpénzt) is fizet, ezért még inkább kecsegtető lehetőségnek tűnnek.
Európában a legtöbb helyen elengedik a tandíjat a mester képzések során, viszont a szállás, rezsi, étkezés, utazás költsége hihetetlenül magas.
Ezekben az országokban elképesztő nehéz -és talán ez a legnagyobb gond - egy zsebkendőnyi szobát (nem lakást!!!) találni szállásként, mert annyira sok a bevándorló diák és munkás. Ezt a szobát be kell bútorozni, mert teljesen üres, sok esetben ki sincs festve.
Az élelmiszer ára többszöröse az itthoninak, az utazás szintén. Mivel jóval hidegebb vidék, ezért a rezsi is sokkal húzósabb és hosszabb ideig fizetik.
Az adott ország nyelve nélkül semmilyen munkát nem lehet találni.
Vannak ingyenes nyelvtanfolyamok, de általában mindenki nagyon panaszkodik rájuk.
Szerintem az összes fellelhető - ezen országokba- továbbtanulós csoportba beregisztráltam, nagyon-nagyon sok emberrel beszélgettem akiknek sok éves tapasztalata van, és ahogy kiszámoltam, alaphangon 3,5-4 millió forintba kerülne egy év!
(bár lehet már ez sem állja meg a helyét, mert éppen két napja olvastam, hogy Dániában csak a szállásra: indulásként 3 millió forinttal kell számolni, a kaució, 3 havi előleg letétbe helyezése, bebútorozás miatt).
Ha két év mesterképzéssel számolok, akkor ez minimum 8 millió forint, ami számunkra egy nagyon elrugaszkodott összeg, és miért is hajaznánk erre, ha máshol teljes-mindent fedező ösztöndíjat is lehet kapni, mindenféle külön varázslat meg hercehurca nélkül.
Tényleg nagyon jó lett volna a közelség, és ezek az országok - főleg a Skandináv államok - nagy álmai Hannának, de sajnos nem lehet mindent elérni. Ezt most, biztosan nem.
Arra kell mindig elsőként menni, amerre a lehetőségek mutatnak, ha az mégsem nekünk szól, akkor jöhet a B és C variáció.
Visszatérve Amerikához
Amerikában a mester képzésekre tulajdonképpen nincs teljes ösztöndíj, csak nagyon kivételes esetben adják a rész ösztöndíjakat is, ami általában csak a tandíj részét fedezi.
Így ezt a lehetőséget elvetettük.
A fent említett arab országok legtöbb egyetemén a mester és PhD. szint is teljes mértékben, és még azon is túl fedezett, és mindezek mellé extra luxus körülmények, laborok, és színvonal is társul. Ezeknek az egyetemeknek kifogyhatatlan pénzük van mindenre, és óriási nagy szakmai lehetőség itt tanulni. A professzorok, diákság, a kutatók nemzetköziek ezért rendkívüli biztonsági intézkedések között élnek és tanulnak. A kérdés már csak az, hogy milyen érzés lehet bezárt madárkának lenni egy arany kalitkában?
Amerikában a már említett - mesterképzési szintet - is magába foglaló legmagasabb tudományos fokozatot jelentő PhD. képzések azok amelyek teljes ösztöndíjat adnak általában. Azért írom, hogy általában, mert egyeteme válogatja, és ez jelentkezéskor pld. nem is derül ki, csak azután, hogy felvették a diákot.
Ezért most is azt tudom csak írni, - mint az alapképzéses egyetemi felvételinél- , még semmit sem jelent, ha valakit felvesznek álmai egyetemére. Minden csak a részére nyújtott ösztöndíj után dől el.
 |
| Portland (Oregon) |
Mikor kell jelentkezni?
Jelentem, a jelentkezések már megkezdődtek, - a legelső határideje pld. szeptember 28.-án le is járt-, de általában december 31.-ig bezárólag tartanak.
Ami azért furcsa, mert az ember gyereke még be sem fejezte az utolsó éve első szemeszterét, és meg sem kapta az érdemjegyeit.
Ami természetesen azt is jelenti, hogy nem lehet ellazulni az utolsó két szemesztert, mert ha az eddig elért átlaghoz képest ront a diák, akkor visszavonhatják a felvételét.
 |
| Portland (Oregon) |
Mi kell a jelentkezéshez?
Ezt is iskolája válogatja, de általánosságban elmondható, hogy a következő dolgokra van szükség:
- Kurzusok részletesen, tanulmányi értékelés, átlagok (csak szakra vonatkozó, és összkurzusos átlag).
- Három ajánlás. Volt olyan egyetem ahol tanári ajánlás kellett, de volt olyan is, ahol az egyeteme nemzetközi igazgatójának kellett olyan ajánlás írni, ami a diák közösségi életére, szerepeire tért ki.
- Jelentkezési lap
- GRE vizsga, amit ha nyáron nem csinál meg, akkor szeptembertől a sok feladata közé ez már nem fért volna bele. A GRE vizsga az alap, minden egyetem közli általában, hogy milyen pontokat vár el, ha valaki ez alatt teljesít (akár egy ponttal is) akkor hiába kitűnő tanuló és hiába vannak extra eredményei, odáig sem jut el, hogy belenéznek a felvételi anyagába.
A legjobb egyetemeken 1-5 pontot lehet csak veszíteni a GRE vizsga pontjaiból, de még jobb, ha semmit.
- Esszé: milyen szakokon tanult, mik a tervei, miért jelentkezik az adott egyetemre, melyik professzor kutatására szeretne jelentkezni, miért? Az adott témában végzett-e kutatást, ha igen erről beszéljen, publikálás, előadás stb...
- Bemutatkozó video: ez valahol opcionális. Amolyan szakmai életút - képernyős bemutatkozás.
- Szakmai önéletrajz
Az USA-ban a legmagasabb átlag ami elérhető az a 4.0.
Az egyetemek általában 3.6, de inkább 3.8-as átlag felett állnak szóba a fent említett képzésekre vonatkozóan a jelentkezőkkel.
Ez azonban még közel sem nyújt semmilyen garanciát, hiszen a teljes embert nézik, és borzasztó sokat számít - főleg PhD. szinten -, hogy a diák hány éve kutat, hány publikációja volt, hány önálló előadása, milyen munkákat végzett az egyetemen (tanársegéd, labor asszisztens, esetleg hány évet tanított már, milyen gyakorlatokon vett részt).
Egy kutatásra 1-3 ösztöndíjas hely adott csak, így komoly munka, és egyben óriási szerencse is kell a bekerüléshez.
 |
| Portland (Oregon) |
A legtöbben nem 22 évesen jelentkeznek PhD. képzésre - ezzel is tisztában vagyunk -, hanem sokkal később. Inkább elmennek dolgozni, tapasztalatot gyűjtenek, felépítik magukat és utána jóval nagyobb eséllyel indulnak.
Mivel nem akarta Hanna az utolsó pillanatra hagyni a jelentkezéseket, így az amerikai célegyetemeken már nagyjából túl van.
Ahogy eddig is minden - most is fel van írva szemceruzával a létező összes tükörre - az újabb álom, és ismét bízunk abban, hogy bárhogy is alakuljon a helyzet, az számára a lehető legjobb lesz.
Semmi sem biztos, és semmi sem bizonytalan!
Reményeink szerint március-április körül kialakul, hogy merre az-az arra...?
Uccu neki! Amen!
"Annyit érsz, ahány nyelvet beszélsz!"
A nyelvek ismerete elengedhetetlen. Szerencséje van, mert brutálisan jó a nyelvérzéke.
Nála a bevált technika az idegen nyelven nézett filmekben/könyvekben, hallgatott zenében rejlik.
... és persze nem utolsó sorban óriási szerencse, hogy Amerikában is és Szingapúrban is, csupa nemzetközi/más-más anyanyelvet beszélő diák veszi körül, így mindig van személyes segítség.
Az utolsó két szemeszterben magasabb szinten akarja tanulni a spanyolt, illetve tovább folytatni az arabot.
... és ha minden jól megy, akkor egészen pontosan 6 embert fog érni...
Tadzsikisztáni zeneelemzés-hindusztáni éneklés-iráni zeneelméletből szakdolgozat-szitár koncert
Ahogy írtam már korábban, a nemzetközi diákoknak fel kell venni a saját szakjukon kívül kötelező területekről (de azon belül választható) kurzusokat. Ilyen pld. az ázsiai zene kurzus is, amiről egyébként nagy lelkesedéssel beszél, és mindig megemlíti, hogy : "Anya! Te ezt imádnád!"
... és irigykedek is rendesen, amikor elmeséli, hogy szitárkoncerten járt (bakancslistás nálam) , hogy négy órás indiai koncertre megy (szintén bakancslistás), hogy megtanulták a hindusztáni különlegesen képzett énekhangokat, hogy egy gamelán együttes összes hangszerét kipróbálták, hogy mantráznak, hogy esszét írt arról milyen hatással volt rá a tadzsikisztániak zenéje, és hogy ennek a kurzusnak a záró - amolyan - szakdolgozatát az iráni zenéből fogja írni, ahol kötelező részt venni egy iráni koncerten (és megáll az eszem, még ilyen is van a suliban), ott riportot kell készíteni, elemezni, lelket bontani és megfigyelni az Őt ért összhatásokat.
Ez így teljes egészében valami hihetetlen gyönyörűség! és gyorsan gyújtok is ilyenkor egy füstölőt (és ez made in Asia, mert bizony egy egész gyűjteményem van belőlük még a szingapúri időkből), és bekapcsolom a jó kis Oliver Shanti zenémet, amivel egyébként ki tudom üldözni a családomat a lakásból, és annak közel/ s távoli tájékáról. :)
Mert, hogy Ők ilyenkor valahogy nem azt érzik amit én....pedig milyen jó is az :)
Elképesztő:
Mohammad Jaberi - Daf va Baranhttps://www.YouTube.com/watch?v=A1PbXBdm3EY
Hol vár az új otthon?
"...Születünk valahol, onnan általában elkerülünk máshová, majd továbbsodródunk. És megválaszolhatatlanná válik a kérdés: hol az otthon?..."
 |
| Portland (Oregon) |
Hat évvel ezelőtt, amikor 16 évesen nekivágott Szingapúrnak, akkor egészen rövidtávon, csupán 2 évben gondolkodtunk. Egy kis világlátás, világkultúra szippantás, aztán irány vissza a szülőhaza: Magyarország. A lehetősége sem merült fel más tervnek.
4 évvel ezelőtt, amikor leérettségizett az UWCSEA-ban, akkor két irány jelent meg a látóhatáron: Magyarország, vagy az Amerikai Egyesült Államok.
Mivel az Amerikai Egyesült Államok nagyobb perspektívát látott a lányomban, mint a szülőhazája, így az ember lánya a tálcán kínált lehetőségek fele ment. Nem azért, mert annyira vágyott erre, hanem azért mert a másik utat felszántották, jó sűrűn bevetették tritikáléval, nehogy rátaláljon a saját, haza vezető lábnyomára az, aki elment.
Az USA-ban, már kicsit tovább, négy évben gondolkodtunk. Megint egy kis másfajta világlátás, világkultúra szippantás, aztán - bár óvatosan fogalmazva- irány vissza a szülőhaza: Magyarország.
Nemsokára végét járja ez a betervezett négy évnyi idő is, és megint ott áll az ember lánya, hogy kiszakad a megszokottból, felszedi a sátorfáját és nekivág a kitudjahová-ba, ismét nekimegy a nagyvilágnak.
A hosszú évekig elhúzódó, hol enyhébb, hol nagyon fájó honvágy sebeit az idő lassan begyógyította.
Az otthon fogalmába - Magyarországon kívül- belefészkelte magát: Szingapúr és az Amerikai Egyesült Államok is.
Nincs fix hely, fix emberek, fix ágy, fix szekrények, fix lámpa, fix virágcserép az ablakpárkányon.
Minden elkezdődik, véget ér, majd ismét elkezdődik egy más helyen, hogy aztán megint egyszer véget érjen.
Ez a mozgás állandó, kitörölhetetlen, de nem mondom, hogy megszokott és fájdalommentes.
Most újabb - vélhetően - öt évben kell gondolkodni a valaholban.
Ez az öt év már nem lesz egyenlő sem az UWC-s, sem az egyetemi évekkel, ahol még részlegesen odafigyeltek rá és gondoskodtak róla. Volt kollégium, volt mosoda, bútorok a szobájában, és ha azt választotta akkor megfőztek rá a kollégium menzáján.
Az elkövetkező 5 évben az égvilágon mindenről magának kell gondoskodnia. Kell találni egy albérletet, fizetni a rezsit, megoldani a tömegközlekedést (mert iskola busz sem lesz), még többet főzni, új barátokat és társakat találni és minden apró-cseprő dolgot saját magának megoldani egy másik ismeretlenbe.
Az amerikai PhD. képzések teljes munkaviszonynak számítanak, így a hírek szerint az éves szabadság napjainak száma mindösszesen 14 lesz. A PhD. elképesztő munkával, rengeteg laborban töltött idővel jár, ami bizony nem áll meg sokszor a napi 10-12 óránál sem.
Legtöbbször hétvége sincs.
Ez az 5 év egy komoly elköteleződés egy irányba, ami nem cserélhető le, és nem változtatható. Nagy ára van a doktorrá válásnak.
 |
| Portland (Oregon) |
Azért, hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy minek fogok így látatlanban örülni...
Bár már előrevetítették, hogy mire számíthatunk, de azt hiszem nem fogta még egyikünk sem fel.
Ez mindenkinek - de főleg Neki - egy szédületes erőpróba lesz, és nem is igazán tudom megfogalmazni milyen ürességet érzek amikor megfogalmazódik bennem az a kérdés: Egyáltalán mikor fogjuk látni egymást?
Miért nem lehet közel a messze? Miért nem lehet kitágítani az időt úgy, hogy egészen, és minden beleférjen?
Vannak a gyermekeik nélkül könnyedén élő szülők, és vannak olyanok is akik hozzám hasonlóan sokszor belepusztulnak. Nem vagyunk egyformák, és nem is kell, hogy egyformák legyünk. Mindenkinek más fontos. Nekem a családom, a lányaim! Ők állnak minden gondolatomban, esti és reggeli imámban az első helyen. Nem akarok ezen változtatni!
 |
| Lewis&Clark College, Portland, Oregon |
Mennyire jó lett volna a megszerzett tapasztalatot, tudást, világlátást visszahozni Magyarországra!
Mennyire jó lenne itt érvényesülni, boldogan élni - together - amíg meg nem halunk!
Mennyire jó lenne itt megtalálni az értelmét bármilyen dolognak!
Ha lehetne..., ha hagynák..., ha lenne miért...
 |
| Portland (Oregon) |
Nagyon nehéz család, társ nélkül boldogulni, élni a mindennapokat, több ezer kilométerre egymástól.
Nagyon nehéz beilleszkedni egy új közegbe, megtalálni a hozzánk hasonlókat, és megtalálni azt vagy azokat akik képesek pótolni mindazt ami a lelkünknek kell, hogy egyáltalán életben maradjunk.
 |
| Portland (Oregon) |
Azt gondolom, hogy bárhogy-bármerre alakul az elkövetkezendő, annak csak jónak kell lennie!
Azt bizton tudom, hogy ha - akár a csillagnyi távolságra lévő lányaimat - boldognak fogom látni, akkor mindent kibírok!
Hálaadási melléklet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése