24. FEJEZET
( Szerző: Dreska Ildikó )
Rékasy Ildikó
Terajtad
mint újszülött fára
zacskót kötni szokás
úgy kötődök én is hozzád
nézd eltelt sok év
már kinőttél de én
még mindig tovább
zörgök rajtad
ha fúj a szél
Tartalom:
International Fair 2016., Reál vagy Humán? Jövőtervek - Mi lesz az állatorvoslással? - Mi lesz a művészettel?, Esőmentes napon-erdei kirándulgatás, Ízelítő a sulis menza étlapjáról, Fizika laborban lézeres hajszál mérés, Lineáris algebra és mopsz együtt jár, ...aztán volt egy Fanni nap is...
 |
| Logója, az iskolai pólón |
 |
| Ennyi- és ezen nemzetek diákjai léptek a fel a nemzetközi napon |
Lewis&Clark College - International Fair 2016.
 |
| Háttérben a logója, amit Ő tervezett |
A fotók, az iskola diákjai által készültek
Ella és Rachel által koreografált zseniális:
itt tekinthető meg.
 |
| Hanna a kékfestő ruhában jobbra |
... és kambodzsai táncosként...
Színes társaság
Reál vagy Humán?
Ha valaki nekem anno a székesfehérvári Tóparti Gimnáziumban, vagy utána következően a szingapúri UWCSEA-ban azt mondja, hogy a lányom matematikát, fizikát, kémiát és programozást fog tanulni...egyszerűen csak mosolygok és legyintek.
Eltelt néhány év, és a legyintésre szánt dolgok egészen komoly szándékot öltöttek...és az a fiatal emberke akinek mindene volt a művészet és minden humán tantárgy...az most - számomra talán sosem látott mértékben- rajong a reál tárgyakért.
Kipróbálta, belekóstolt és imádja.
Szárnyal, repked, ujjong, beleszerelmesedett...
Én még soha nem láttam ennyire elvarázsoltnak egy-egy tárgy iránt, mint ahogyan most látom.
A számítástechnika-programozás első kurzusa, erősen ajánlott a molekuláris biológia-biokémia szakon. Rettegett tőle, és az első időkben nem is igazán tudott mit kezdeni vele.
Aztán egy programozásra hangolt délután után, minden átfordult benne... most már az órák után alig várja, hogy végezzen a suliban, a szobájában az ágyra vethesse magát, és beletemetkezhessen az újonnan feladott programkészítésbe.
Nem megy hiper gyorsan, és néha tépelődni kell, mert rossz helyre került egy betű vagy zárójel...de mégis a végén ott van az izgatott sikerélmény.
Úgyhogy - bár én még mindig azt hiszem álmodom amikor lelkesen közli, - benne van a terveiben, hogy a programozást magasabb szinteken is míveli a következő szemeszterekben.
Régen a természettudományos tárgyak közül talán csak a biológiát szerette igazán.
Mára a biológia háttérbe szorult. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek biosz kurzusai, hiszen a molekuláris biológiához vannak kötelező kurzusok, de mindenképpen a kémia vonalat szeretné beerősíteni, és megcsinálni az ő kötelező kémia és biokémia kurzusai kívül a lehető legtöbb kurzust kémiából. Ami azt jelenti, hogy teljesíteni szeretné a kémia major követelményeit is.
Emellett a másik két betervezett irány a matematika minor és programozás tudományának kurzusai (majd meglátjuk az utóbbi milyen magas szintig.).
És persze ez a négy vonal kiegészítve a mérnöki irány kötelező kurzusaival.
Ha minden a tervek szerint halad, akkor a végén ott lesz : egy azt hiszem rendkívül jó, és sok irányt átfogó
molekuláris biológia-biokémia, vegyész, matematikus diploma, pre engineering tanulmányokkal + számítógép-programozás tudomány extra kurzusokkal, és biológia (pdl. tengerbiológia) extra kurzusokkal.
A suli ezekben az irányokban nagyon jó, a tanárok nagyon lelkesek és segítőkészek, ha ez a kettő együtt van, akkor már csak a szorgalom kell, amiből soha-egy percre sincs hiány.
A drága lányom óriási erőssége a rendkívüli szorgalma, ami mindenre jellemző amibe belekezd: legyen az tanulás, munka, bármilyen feladat.
Fáradhatatlan, maximalista, kitartó.
Soha életében nem láttam ennyire lelkesnek!
Nagyon-nagyon rendben van lelkileg (remélem ez így is marad), kivirágzott. Rendkívül motiválják a tárgyai, a sikeri, inspirálják a hason gondolkodású-szintén lelkes társak.
Rengeteget változott jó irányban, milliószor céltudatosabb, önállóbb.
Megy, kérdez, lelkesen beszélget a professzorokkal. Nem hagy annyiban dolgokat, nem ad könnyen fel semmit.
Jó a kedve, a szombati skype napunkon lelkesen mesél, nevet, kivirult.
Jó helyen van!
Hétköznap tanul, tanít, dolgozik a munkahelyein, néha összefut barátokkal egy-egy rövid meetingre.
Hétvégente elmennek moziba, vacsizni, társas játékozni-kártyázni, beszélgetni.
Csendes, szerény keretek közötti, tevékeny, nem unatkozós egyetemista élet.
Mi lesz az állatorvoslással? Mi lesz a művészettel?
...amikor találkozom az ismerőseimmel, egészen biztosan felteszik ezt a két kérdést.
Örülök, hogy nem lesz belőle állatorvos. Mondom ezt annak ellenére, hogy tudom, hogy szívvel-lélekkel tenné a dolgát ebben a hivatásban.
Ám azt is tudom, hogy mennyire érzékeny, hogy mennyire mélyen érintenék a kudarcok, hogy mennyire nem tudnak vitába szállni az okoskodó gazdikkal, és hogy mennyire jószívű lenne ha egy állat sorsáról lenne szó.
A fizikai tulajdonságairól nem sokat beszélnék, mert kicsi a bors, meg madár csontú, de tényleg erős...
Ő az, aki képtelen lenne hátat fordítani és elengedni azt a gazdit, aki azt mondja, hogy : Hát, ha ennyibe kerül a kutyám műtétje, akkor inkább hazaviszem és él , ameddig él!
Ő az, aki egész életében gyűjtögetné magában a kudarcokat, egy-egy állat elvesztése, rosszul diagnosztizálása, szenvedése kapcsán.
Ő az, aki ott állna némán és sosem veszekedne, amikor az eszét vesztett, okoskodó gazdi, vörösre ordított fejjel, az ujját fenyegetően riszálva bepereli, felelősségre vonja, szidja...
...és akkor még nem beszéltem az állatorvoslás kevésbé állatbarát, kevésbé humánus, kevésbé őszinte és tiszta szívű...mert üzlet ez a rohadt világ!! oldaláról.
...és milyen érdekes az élet és a sors....ha Szingapúr után visszajön Magyarországra, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy az állatorvosi pálya felé veszi az irányt. Vagy inkább úgy fogalmazok: ez nem is lett volna kérdés...
DE
Mintha a sors akkor kézen fogta volna, azzal a mondattal a száján:
- Gyere velem! Nagyon messze megyünk! Mutatok neked mást, amit talán megszeretsz! Ne félj! Bízz bennem!
Az állatok iránti szeretetet és tenni akarás, alapvetően olyan mélyen ott van benne és olyan mélyen meghatározza minden gondolatát, hogy egészen biztos módot talál arra, hogy jót és jól tegyen, és biztos vagyok abban is, hogy ha saját háztartása, és önálló élete lesz egyszer, akkor rengeteg állat veszi majd körül.
...A művészet, mint olyan:
Ez talán már tényleg egy nagy kérdőjel marad...mi lett volna ha...mi lenne most a Ringlingen, ha nem utasítja el a full ösztöndíjat.... Jól érezné magát? Ki tudott volna teljesedni? Kedvét lelte volna a tanulmányaiban, a művészetben? Felfedezik?
Kiemelkedő vagy középmezőnyben úszó művész vált volna belőle?
Igen, bennünk van a kérdőjel, és azt hiszem bennünk is marad.
De ha van ideje, most is alkot, rajzol. A tehetség nem illan el... a sors pedig remélhetőleg okosan tervezett és mindenre jut majd idő és tér, amihez kedve van az embernek....
"Anya! Engem annyi minden érdekel...és annyira nehéz abból az annyi mindenből kiválasztani azt, ami a leges-legjobban..."
"Valójában nagyon sok mindent szeretnék egyszerre csinálni, és nagyon sok mindent szeretnék egyszerre tanulni és megismerni... nem akarok semmit sem leszűkíteni..."
Esőmentes napon - erdei kirándulgatás
Ízelítő a sulis menza étlapjáról
 |
| a kajálda.... |
Fizika laborban megmérte a hajszála vastagságát, lézerrel...
A kémia labor részlete
Lineáris algebra és mopsz együtt jár...
Ő, egy mérnöki előtanulmányokat hallgató, az előadásokra szorgalmasan járó: mopsz. Úgy memorizál, hogy a hátsó sorban alszik, és amikor a legjobban koncentrál, akkor hangosan horkol.
....aztán volt egy Fanni nap is...
...merthogy Hanna, második kereszt neve: Fanni...
 |
| ez itt Ő, a vele egy idős macijával, Bobóval, aki jelenleg is hűséges társa Amerikában... 20 éve, bárhova megy, elkíséri... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése